DiszkalkuliArt - 25 év szakmai tapasztalat újrakeretezése: mínuszból a saját műhelyig

Tünde levele és visszatekintése

Vállalkozásom igaz története

-különös tekintettel a vállalkozás fejlesztésének szempontjára-.

Nagyon szerencsésnek érzem magam.

Engedd meg, hogy elmeséljem a történetemet.

Asztrozófia tanfolyamon ismerkedtünk meg Annával. Ő az első év után felfüggesztette a tanulmányait, én pedig folytattam, a kapcsolatunk azonban megmaradt. Beszélgetéseink során kiderült számomra, hogy vállalkozásfejlesztéssel foglalkozik és matek magántanár. Ezeket az információkat eltároltam. Ekkor 2021-2022-t írtunk.

Ebben az időben kezdett el foglalkoztatni a saját vállalkozás gondolata. Olyannyira, hogy 2022. januárjában fel is mondtam a munkahelyemen, és egy süket-vak halálugrással belevetettem magam, hogy én majd vállalkozni fogok. Egyből. Mindenféle építkezés és terv nélkül. Csak úgy, mert én tudok.

Egy valamit tényleg tudtam már akkor is, ami azóta sem változott: az, hogy a diszkalkuliával és művészetterápiával szeretnék foglalkozni.

Utólag visszagondolva, a kiugrással el akartam kerülni azokat az éveket, amik alatt a főállás mellett építem fel a magán vállalkozásomat, évek alatt, sok munkával. Úgy gondoltam, hogy én ezt megspórolom, megy ez nekem anélkül is.

De nem ment.

A magán fejlesztő, ahol néhány napban dolgoztam, olyan üzleti morállal rendelkezett, amivel nem tudtam azonosulni, maga az üzletvezető pedig nem is volt tisztességes. Viszont ott találkoztam valakivel, aki elvezetett a következő munkahelyemhez és adott még egy ajándékot is ez a tapasztalat: azt az ismerettséget, akikkel 1 évvel később el tudtam kezdeni ténylegesen a vállalkozás építkezését.

Ezeket ott és akkor még nem tudtam.

Csak azt láttam és éreztem a saját bőrömön, hogy sürgősen szükségem van egy következő munkahelyre, ha nem akarok éhen halni.

Mindamellett, hogy a kiugrás 3 hónapja alatt rengeteg időm lett volna kitalálni mit kezdjek magammal, hiányzott a cél, a tényleges elképzelés és az alapozás, a lépésről lépésre építkezés, és nem volt pénzügyi tartalékom sem.

Így újabb állami helyen töltöttem el a következő két évet. Szakértőként dolgoztam és megtanultam az összes gyógypedagógiai felmérést. A munkát nagyon élveztem, de a rendszer továbbra is csak akadályozott. Nagyon sok emberrel találkoztam, tetszett, hogy mindig új helyzetek vannak. Magamra erőltettem a rendszert újra és újra, miközben egyértelmű volt, hogy ez a rész csak szenvedést okoz. De még nem jött el az én időm.

Onnan is kaptam ajándékot. Egy barátnőt, egy hasonló szemléletű pszichológust ismertem meg itt, akivel azonos az értékrendünk, és folyamatos a kapcsolódásunk azóta is.

Ebben a két évben végig tudtam, hogy vállalkozni fogok.

A tényleges áttörést 2023 januárja hozta. Akkor hoztam meg azt a döntést, hogy nem érdekel, mi az ára a vállalkozásnak, én megfizetem. Olyan áron is, hogy a főállásom mellett fut és nem lesz könnyű.

Elkezdtem a munkahelyemen tudatosan beosztani az időmet és optimalizálni az ottani teendőket, hogy minél gyorsabban végezzek vele és legyen időm mással is foglalkozni. Ellezdtem a pénzügyeimet is tudatosan kezelni, hogy legyen majd tartalékom, tőkém is.

2023. januárjában kezdtem el ismerősöknek készíteni a frissen szerzett asztrozófia tudásommal elemzéseket. Majd márciusban keresett meg egy anyuka, akit egy évvel korábban ismertem meg azon a bizonyos magán fejlesztőben, és megkért, hogy segítsek nekik. Majd jött az első diszkalkuliás tanítványom.

Bár ez még csak a kezdet volt, de szerettem volna ezúttal jól csinálni. Éreztem, és persze már tapasztaltam is, hogy ezt én saját kútfőből nem tudom megoldani és végre elhatároztam,hogy segítséget kérek.

Eszembe jutottAnna.

Leültünk az Unikornis kávézóban és elmeséltem neki, mi történt eddig. Megkérdeztem, hogy miért nem működött az eddigi elképzelésem és ő elmagyarázta. Úgy mondta, hogy meg is értettem. Nem minősített, hanem rávilágított a lényegre.

Kezdett irányba állni a gondolkodásom.

További beszélgetésekkel finomította a vállalkozói szemléletemet. Én pedig követtem a javaslatait. Az én esetemben kulcsfontosságúnak érzem, hogy úgy beszélt hozzám, hogy el tudtam fogadni, amit mondott. Nekem pedig befogadóvá kellett rá válnom. Ezt az időt is kivárta, megvárta. Nem siettetett. Olyan bölcsességgel kezelt, mint egy szülő a gyermekét.

Eljött az ideje azon a nyáron, hogy jó, akkor leülök, és összeírom mi az, ami most van. Miben vagyok jó, mik az erősségeim és mit szeretnék csinálni. Általa értettem meg, hogy nem köthetem tovább az ebet a karóhoz- nevezetesen azt, hogy asztrozófus vagyok és már abból is élek. Hiszen akkor még „csak” tanultam, és még évekig tart az a folyamat.

Van viszont 25 év gyógypedagógusként szerzett értékes tapasztalatom, amire lehet építkezni, és van benne egy irány, amivel kifejezetten szeretnék foglalkozni: ez a diszkalkulia. Ez az, ami VAN, ebben a szakmában van kellő önbizalmam, így erre épüljön a vállalkozás, ne arra, ami még nincs itt.

Úgy éreztem, hogy le kell nyelnem a békát, és türelmesnek kell lennem. Megmondom őszintén, nekem ez volt a legnehezebb, Harcoltam belül magammal, hogy a gyógypedagógia mégis marad az életemben. De mivel megfogadtam, hogy végigcsinálom BÁRMI áron, így ezt is megteszem.

Mit gondoltok, mi történt ezután?

Igen, úgy lett, ahogy Anna mondta. Sorban érkeztek az új diszkalkuliás tanítványok. A harmadik, negyedik.. egészen hatig jutottunk el, 2025. nyaráig. Hogyan? Mindig minden a megfelelő időben történt. Ajánlások révén, ismerősök által. Bevettem az online tanítást is a repertoáromba, ami számomra is meglepő módon tetszett és nagyszerű ismerettségeket hozott.

Ez a fajta lépésről lépésre építkezés, mellette a főállás, megadta a lehetőségét annak, hogy ne azon kattogjon az agyam, hogy miből fogok megélni. Nem tette rá a terhet az új, bimbódzó vállalkozásra, hanem megadta az időt, hogy szépen tisztuljon, kristályosodjon ki a lényeg. Legyen értéke, és csak azt vállaljam el, amit tényleg szívesen csinálok. Olyan együttműködéseket vállaljak el, akikkel szívesen és könnyedén tudok haladni. Nem is tudott másképp lenni, hiszen kezdtem túlterhelődni és csak olyan pluszt vállaltam, amire tényleg futotta az erőmből.

Közben a főállásom megváltozott, és nyári szünet nélkül váltottam át egy nagyon nehéz és megerőltető munkahelyre. A tudatosságom vezetett ide. Elébe mentem a kihívásoknak, tudni akartam, mit bírok, és mit vagyok hajlandó megtenni a saját vállalkozásomért. Egyértelmű volt, hogy mindent feltettem erre a lapra.

2025 tavaszán már a túlterhelés mértéke kezdett tűrhetetlenné válni. Határhúzással és tudatos energiabeosztással igyekeztem túlélni az időszakot, miközben másra sem tudtam gondolni, mint, hogy vállalkozó vagyok. Gondolkodtam, számoltam, mikor mondjak fel.

Mivel már volt tapasztalatom a kiugrásról, óvatos voltam, és tudtam, hogy az időzítésen múlik minden. Nagyon küzdöttem magammal, ez a része olyan volt, amit egyedül kellett magammal vívni. Motivációként ott lebegett előttem mindig a cél: Vállalkozás.

A családom és a barátaim is látták, hogy a végét járom, a testem is kezdett jelezni-egy , a jobb lábamat érintő problémával. Milyen szép szimbólum! A jobb láb, amire szinte rálépni sem tudtam a fájdalomtól- jelképezi a jövőbe lépő lábat. Már minden irányba állt, de én még nem mertem lépni. Önismeretileg hiányzott még az a tudatváltás, amivel a rendszert ott tudom hagyni. A rendszert, amit addig biztonságosnak hittem. Amiről ÉN azt gondoltam, hogy nekem jó, és az szolgálja a családom megélhetését. Végül ez a váltás is megérett.

A külvilág pedig nem tehetett mást, ennek engedelmeskedett, 2025 augusztusában a volt főnököm és egy ellenséges kollégám olyat „rúgtak” belém-amire nem tudtam mást lépni, mint felmondani. Nagyon hálás vagyok nekik, azóta is, hogy olyanok, amilyenek és azt tették, amit.Akkor persze nagyon rosszul esett, megalázónak éreztem, és szenvedtem. A pohár csordultig telt, és beadtam a felmondásomat.

Fizikailag és lelkileg ki voltam merülve. Hatalmas megkönnyebbüléssel járt a felmondás. Nem tudtam, hogyan lesz ezután pontosan, de akkor már nem is érdekelt.

Ebben a pillanatban szabadult ki a szellem a palackból. A megoldások maguktól érkeztek, egymás után és olyan módon, ami addig eszembe sem jutott. A tudatváltás eredménye csodával ért fel az én szememben. Rábíztam az Univerzumra a hogyan-t és tudatosan ügyeltem-ügyelek rá, hogy átadjam az Univerzumnak az irányítást.

Visszagondolva a vállalkozás folyamatára azt a következtetést vontam le, hogy az addigi kudarcaim mindig álruhába bújtatott kagylóhéjak voltak, amik gyöngyszemeket rejtettek. Mindenhonnan nyertem olyan kapcsolódásokat, akik segítettek a sikerben. Nekem nem volt más dolgom, mint megtalálni a gyöngyszemeket és felfűzni őket a nyakláncomra.

Nem maradt más dolgom, mint az, hogy amit addig mellékállásban felépítettem, szabadjára engedjem, és hagyjam, hogy főállás legyen belőle.

Ezen a folyamaton áldás volt, áldás van és lesz.

Mindig azon múlt a siker, hogy át tudjam adni az irányítást. Megbízni az Univerzumban, hogy nem véletlenül találkoztam Annával, aki már a tanfolyam első évében is bizalmat szavazott nekem, és ez azóta is töretlenül így van. Meglátta bennem emberként és szakemberként azt az értéket, amit képviselek. Azt az értéket, amivel még én sem voltam tisztában saját magammal kapcsolatban. Ő, az elejétől kezdve látta, tudta, hitte, hogy így alakul minden.

2026. márciusában főállású vállalkozó lettem. Sikerült átvarázsolnom az életemet. Saját magántanítványaim vannak, megtaláltak azok az emberek, szülők, akik gyerekeinek az én képességeimre van szükségük. Én osztom be az időmet, van időm önmagamra is, és azt csinálom, amit szeretek. Mindez Anna segítsége nélkül nem sikerült volna.

Az ő egyik hitvallása, hogy segítsen az embereknek, hogy mindenki csinálhassa azt, amiben jó, és amit szeret, ami a képességei szerint neki való.

Én vagyok az élő példája annak, hogy ez a hitvallás működik. Alázattal, szeretettel, hivatástudattal és szakmai tudásával támogatta a vállalkozásom sikerét és azt, hogy be tudjam tölteni azt a szerepet, amit –engedjétek meg, hogy így fogalmazzak, az asztrozófus részem szavaival élve-jelen inkarnáció szerint a feladatom.

2026. júniusa van. 3 év történetét meséltem el. A következő év lépéseit megterveztük, iránya adott, és szépen bővül a vállalkozásom egy saját kis műhellyel, csoportfoglalkozásokkal. Befejezem év végére az asztrozófia tanfolyamot is. Beérik az a gyümölcs is, ami aztán kezdheti ugyanazt az alapozást, amivel elindult a másik.

Ami pedig még személyesen engem érint: miközben évről évre belekényszerítettem magam egy oktatási rendszerbe, egy kockába, amit sosem éreztem sajátoménak, amiből mindig kilógtam, szépen kiölte belőlem az önérvényesítés, önmagam reklámozásának igényét, tudását. Ebben a témában mínuszból indulok, és mivel megfogadtam magamban, hogy –emlékeztek -BÁRMI –áron megcsinálom, így ezt is megtanulom.

Te, aki ezt elolvastad, most Hozzád szólok: Kívánom, hogy találd meg a saját utadat. Ha vállalkozáson gondolkodsz, akkor ajánlom szeretettel Annát társnak. Kívánom, hogy legyél sikeres, boldog és gazdag.